5 cikk rendezése:
1. cikk / 5 Objektív indokolás a közbeszerzésben
Kérdés: Mi minősül objektívnek a közbeszerzésben? Mi az értelmezés alapja, ha objektív tényekre kell alapoznom az indokolásomat? (Például ha az ár alacsonynak tűnhet.)
2. cikk / 5 Aránytalanul alacsony ár kezelése elektronikus árlejtésnél
Kérdés: Még nem tartunk az árlejtés szakaszában, most volt a bontás, ahol az egyik ár a fedezethez képest aránytalanul alacsonynak tekinthető. Elvileg, mivel nyílt eljárásról van szó (nem tárgyalásos), már most, az érvényesség megállapításához kell kérni indokolást (annak ellenére, hogy az elektronikus árlejtés lehetősége benne van a hirdetményben). Jól gondoljuk? Az elektronikus árlejtésben ez hogyan alakul? Ha ez a legalacsonyabb árú ajánlat (ha érvényes ajánlatot nyújt be, azaz az indokolása elfogadható), az elektronikus árlejtésben automatikusan aránytalanul alacsony árat ad az azt benyújtó, hiszen csak az eredeti alacsony árát indokolta meg. És általánosságban: az aránytalanul alacsony árat – ha az árlejtés szakaszban ad valaki először alacsony árat – hogyan kell kezelni? (A rendelet semmit nem tartalmaz erről, a dokumentáció sem.)
3. cikk / 5 Ajánlatok megfelelőségének értelmezése
Kérdés: Miért nem nyilváníthatja az ajánlatkérő eredménytelenné az eljárást a Kbt. 88. § (1) bekezdésének f) pontja alapján, és mit jelent az a gyakorlatban, hogy az ajánlatok egyéb módon nem felelnek meg a jogszabályi feltételeknek?
4. cikk / 5 Az "egyéb módon nem megfelelőség" értelmezésének pontosítása
Kérdés: Egyértelműsítik-e a módosítással a Kbt. 88. § (1) bekezdésének f) pontjában szereplő "egyéb módon nem felel meg..." megfoghatatlan, illetve bármire ráfogható értelmezésű szövegrészt, amely jelentős "egyéni értelmezésű" kizáró ok a pályázatok elbírálásában, és a visszaélések melegágyát kínálja fel? Egyébként a gyakorlatban mit értünk a fenti szóhasználaton?
5. cikk / 5 Egyszerű eljárás megismételhetősége
Kérdés: Önkormányzatunk – a térség többi településéhez hasonlóan – szerény anyagiakkal gazdálkodik. Kicsik a települések, kicsik a volumenek, ennek megfelelően kicsik az értékhatárok, gyakori az egyszerű közbeszerzési eljárás, ami gyakran nem is olyan egyszerű. Esetünk: egyszerű közbeszerzési eljárás a Kbt. 299. § (1) bekezdésének b) pontja alapján. Határidőre beérkezik négy darab ajánlat. A bontásnál kiderül, hogy a négyből csak kettő tartalmaz ajánlatot, kettő csak néhány soros, a feladathoz nem igazodó, a követelmények töredékére választ nem adó egylapos iromány. Maradt kettő, ami ajánlatnak tekinthető. A szomszéd községben az eset hasonló. Három boríték, egyben ajánlat helyett lemondó nyilatkozat és az eredeti ajánlati felhívás lapul. Maradt kettő, ami ajánlatnak tekinthető. Kérdésünk az, hogy helyesen jártak-e el az önkormányzatok, amikor a törvény kreatív értelmezésével és a 300. § szellemében megismételték az eljárást, mert nem volt meg a legalább három ajánlat, annak ellenére, hogy azokat felbontották, mert kívülről semmi sem utalt azok belső tartalmának értéktelenségére?
