5 talált cikk az eljárás eredménytelensége , anyagi fedezet , érvénytelen ajánlat kifejezésre

Kérdés: Jól gondolom-e, hogy a Kbt. 76. § (1) bekezdésének e) pontja – mint az eljárást eredménytelenné tevő lehetőség – nem alkalmazható, ha a jogsértést nem az ajánlattevői magatartás idézte elő, hanem az ajánlatkérő azzal, hogy a kiegészítő tájékoztatást csak az ajánlattevőnek küldte meg?

Kérdés: A Közbeszerzési Levelek 3412. számú kérdéséhez kapcsolódóan kérem véleményüket. Ha a Kbt. 122/A. §-a szerinti eljárásban az összességében legelőnyösebb ajánlat ajánlati ára nem éri el a 150 millió forintot, de van olyan érvényes ajánlat, amely ezt meghaladja, eredményes-e az eljárás? Jól gondolom-e, hogy a Kbt. 122. §-ának (7) bekezdése alapján folytatott tárgyalásos eljárásban a végső tárgyalást követően benyújtott ajánlati árak döntik el azt, hogy a vizsgált kérdés alapján eredményes-e az eljárás?

Kérdés: Jól látom, hogy egy eljárást mondvacsinált okból eredménytelenné lehet nyilvánítani annak érdekében, hogy később teljesen zárt körben lehessen meghirdetni ugyanazt a beszerzést?

Kérdés: Mi az a mennyiség, ami már érdemi változtatásnak számít? (A kérdés egy érvénytelenített meghirdetés nélküli pályázattal kapcsolatos, majd azt követően tárgyalásos eljárást írtak ki mennyiségi változtatással.)

Kérdés: Önkormányzatunk – a térség többi településéhez hasonlóan – szerény anyagiakkal gazdálkodik. Kicsik a települések, kicsik a volumenek, ennek megfelelően kicsik az értékhatárok, gyakori az egyszerű közbeszerzési eljárás, ami gyakran nem is olyan egyszerű. Esetünk: egyszerű közbeszerzési eljárás a Kbt. 299. § (1) bekezdésének b) pontja alapján. Határidőre beérkezik négy darab ajánlat. A bontásnál kiderül, hogy a négyből csak kettő tartalmaz ajánlatot, kettő csak néhány soros, a feladathoz nem igazodó, a követelmények töredékére választ nem adó egylapos iromány. Maradt kettő, ami ajánlatnak tekinthető. A szomszéd községben az eset hasonló. Három boríték, egyben ajánlat helyett lemondó nyilatkozat és az eredeti ajánlati felhívás lapul. Maradt kettő, ami ajánlatnak tekinthető. Kérdésünk az, hogy helyesen jártak-e el az önkormányzatok, amikor a törvény kreatív értelmezésével és a 300. § szellemében megismételték az eljárást, mert nem volt meg a legalább három ajánlat, annak ellenére, hogy azokat felbontották, mert kívülről semmi sem utalt azok belső tartalmának értéktelenségére?