4 talált cikk az összeférhetetlenség , dokumentáció , Kbt. , határidő , értelmezés kifejezésre

Kérdés: Pénzügyi alkalmasság tekintetében az ajánlattevőtől az ajánlatkérő nem negatív mérleg szerinti eredmény igazolását kérte. Az ajánlattevők között volt egyéni vállalkozó, aki igazolásként a vállalkozói személyijövedelemadó-bevallását nyújtotta be, amelyből megállapítható, hogy nem volt veszteséges a vállalkozás. Azonban az ajánlattevő a 310/2011. kormányrendelet 14. §-ának (3) bekezdése szerint nem kért kiegészítő tájékoztatást, arra vonatkozóan, hogy az ajánlattevő milyen formában fogadja el az igazolást. Kérdésként merül fel, hogy az alkalmasság igazolásaként benyújtott dokumentumok megfelelése esetén, azonban a kiegészítő tájékoztatás kérésének elmulasztása ellenére elfogadható-e, illetve hiánypótlás kérhető-e a mérleg szerinti eredmény benyújtására (egyéni vállalkozó kizárólag kapacitásnyújtóval tudná ezt megtenni), avagy érvénytelenek kell-e minősíteni az annak hiányában benyújtott ajánlatot?

Kérdés: Miért nem nyilváníthatja az ajánlatkérő eredménytelenné az eljárást a Kbt. 88. § (1) bekezdésének f) pontja alapján, és mit jelent az a gyakorlatban, hogy az ajánlatok egyéb módon nem felelnek meg a jogszabályi feltételeknek?

Kérdés: Egyértelműsítik-e a módosítással a Kbt. 88. § (1) bekezdésének f) pontjában szereplő "egyéb módon nem felel meg..." megfoghatatlan, illetve bármire ráfogható értelmezésű szövegrészt, amely jelentős "egyéni értelmezésű" kizáró ok a pályázatok elbírálásában, és a visszaélések melegágyát kínálja fel? Egyébként a gyakorlatban mit értünk a fenti szóhasználaton?

Kérdés: Önkormányzatunk – a térség többi településéhez hasonlóan – szerény anyagiakkal gazdálkodik. Kicsik a települések, kicsik a volumenek, ennek megfelelően kicsik az értékhatárok, gyakori az egyszerű közbeszerzési eljárás, ami gyakran nem is olyan egyszerű. Esetünk: egyszerű közbeszerzési eljárás a Kbt. 299. § (1) bekezdésének b) pontja alapján. Határidőre beérkezik négy darab ajánlat. A bontásnál kiderül, hogy a négyből csak kettő tartalmaz ajánlatot, kettő csak néhány soros, a feladathoz nem igazodó, a követelmények töredékére választ nem adó egylapos iromány. Maradt kettő, ami ajánlatnak tekinthető. A szomszéd községben az eset hasonló. Három boríték, egyben ajánlat helyett lemondó nyilatkozat és az eredeti ajánlati felhívás lapul. Maradt kettő, ami ajánlatnak tekinthető. Kérdésünk az, hogy helyesen jártak-e el az önkormányzatok, amikor a törvény kreatív értelmezésével és a 300. § szellemében megismételték az eljárást, mert nem volt meg a legalább három ajánlat, annak ellenére, hogy azokat felbontották, mert kívülről semmi sem utalt azok belső tartalmának értéktelenségére?