15 cikk rendezése:
11. cikk / 15 -Hiánypótoltatási kötelezettség az eljárás nyilvánvaló eredménytelenségének ismeretében
Kérdés: Közszolgáltató ajánlatkérő közösségi értékhatárt meghaladó értékű szolgáltatás megrendelésére irányuló eljárásában egyetlen ajánlat érkezett, amely a bontás előtt ismertetett rendelkezésre álló anyagi fedezet mértékére tekintettel nem megfelelő, így az eljárás eredménytelen lesz. Az ajánlat egyebekben jelentős hiánypótlásra is szorulna. Szükséges-e az eredménytelenség megállapítása előtt a hiánypótlási felhívás kiküldése is, tekintettel arra, hogy a hiánytalan ajánlat sem tenné eredményessé az eljárást?
12. cikk / 15 Fedezet ismertetése tárgyalásos eljárásban I.
Kérdés: A tárgyalásos eljárásban a végleges ajánlatok benyújtása előtt a fedezetet ismertetni kell. Hogyan lehetséges ez, ha nem írom elő a végleges ajánlatok benyújtását? Mikor kell ismertetni a fedezetet?
13. cikk / 15 Rendelkezésre álló fedezet eltérése a becsült értéktől
Kérdés: A Kbt. 62. §-ának (4) bekezdésében foglaltakkal kapcsolatban van-e bármely előírás, gyakorlat arra vonatkozóan, hogy a szerződés teljesítéséhez az ajánlatkérő rendelkezésére álló anyagi fedezet mértéke mennyiben térhet el jogszerűen a közbeszerzés – Kbt. 11-18. § rendelkezéseinek alapján számított – becsült értékétől? Az ajánlatkérőnek milyen módon kell dokumentálnia a rendelkezésre álló anyagi fedezet meglétét és megállapításának körülményeit?
14. cikk / 15 Fedezet szabályozása az új Kbt.-ben
Kérdés: Igaz-e, hogy az új törvény szerint az eljárás megindításakor rendelkezésre kell állnia a fedezetnek?
15. cikk / 15 Egyszerű eljárás megismételhetősége
Kérdés: Önkormányzatunk – a térség többi településéhez hasonlóan – szerény anyagiakkal gazdálkodik. Kicsik a települések, kicsik a volumenek, ennek megfelelően kicsik az értékhatárok, gyakori az egyszerű közbeszerzési eljárás, ami gyakran nem is olyan egyszerű. Esetünk: egyszerű közbeszerzési eljárás a Kbt. 299. § (1) bekezdésének b) pontja alapján. Határidőre beérkezik négy darab ajánlat. A bontásnál kiderül, hogy a négyből csak kettő tartalmaz ajánlatot, kettő csak néhány soros, a feladathoz nem igazodó, a követelmények töredékére választ nem adó egylapos iromány. Maradt kettő, ami ajánlatnak tekinthető. A szomszéd községben az eset hasonló. Három boríték, egyben ajánlat helyett lemondó nyilatkozat és az eredeti ajánlati felhívás lapul. Maradt kettő, ami ajánlatnak tekinthető. Kérdésünk az, hogy helyesen jártak-e el az önkormányzatok, amikor a törvény kreatív értelmezésével és a 300. § szellemében megismételték az eljárást, mert nem volt meg a legalább három ajánlat, annak ellenére, hogy azokat felbontották, mert kívülről semmi sem utalt azok belső tartalmának értéktelenségére?
