16 cikk rendezése:
11. cikk / 16 Rendelkezésre álló fedezet eltérése a becsült értéktől
Kérdés: A Kbt. 62. §-ának (4) bekezdésében foglaltakkal kapcsolatban van-e bármely előírás, gyakorlat arra vonatkozóan, hogy a szerződés teljesítéséhez az ajánlatkérő rendelkezésére álló anyagi fedezet mértéke mennyiben térhet el jogszerűen a közbeszerzés – Kbt. 11-18. § rendelkezéseinek alapján számított – becsült értékétől? Az ajánlatkérőnek milyen módon kell dokumentálnia a rendelkezésre álló anyagi fedezet meglétét és megállapításának körülményeit?
12. cikk / 16 Tájékoztatás fedezetről
Kérdés: Az ajánlatkérő nem ismertette a bontáson a rendelkezésre álló fedezet összegét. Ilyenkor mi a teendő? A tárgyaláson kérdezzünk rá?
13. cikk / 16 Rendelkezésre álló becsült fedezetek ismertetésének kötelezettsége
Kérdés: Mennyi idővel a bontás előtt kell ismertetnie az ajánlatkérőnek a rendelkezésre álló becsült fedezeteket a közbeszerzés tárgyát illetően? Mi a helyzet akkor, ha erről az ajánlatkérő megfeledkezik?
14. cikk / 16 Pénzügyi fedezet az új törvényben
Kérdés: Az új szabályozás szerint van-e törvényi garancia az adott eljárástípus teljes pénzügyi fedezetének az ajánlatkérő részéről történő folyamatos és ütemszerű biztosítására?
15. cikk / 16 Fedezet szabályozása az új Kbt.-ben
Kérdés: Igaz-e, hogy az új törvény szerint az eljárás megindításakor rendelkezésre kell állnia a fedezetnek?
16. cikk / 16 Egyszerű eljárás megismételhetősége
Kérdés: Önkormányzatunk – a térség többi településéhez hasonlóan – szerény anyagiakkal gazdálkodik. Kicsik a települések, kicsik a volumenek, ennek megfelelően kicsik az értékhatárok, gyakori az egyszerű közbeszerzési eljárás, ami gyakran nem is olyan egyszerű. Esetünk: egyszerű közbeszerzési eljárás a Kbt. 299. § (1) bekezdésének b) pontja alapján. Határidőre beérkezik négy darab ajánlat. A bontásnál kiderül, hogy a négyből csak kettő tartalmaz ajánlatot, kettő csak néhány soros, a feladathoz nem igazodó, a követelmények töredékére választ nem adó egylapos iromány. Maradt kettő, ami ajánlatnak tekinthető. A szomszéd községben az eset hasonló. Három boríték, egyben ajánlat helyett lemondó nyilatkozat és az eredeti ajánlati felhívás lapul. Maradt kettő, ami ajánlatnak tekinthető. Kérdésünk az, hogy helyesen jártak-e el az önkormányzatok, amikor a törvény kreatív értelmezésével és a 300. § szellemében megismételték az eljárást, mert nem volt meg a legalább három ajánlat, annak ellenére, hogy azokat felbontották, mert kívülről semmi sem utalt azok belső tartalmának értéktelenségére?