11 talált cikk a fedezet , beszerzés , jogszabály , Kbt. , bírálat kifejezésre

Kérdés: Kifogásolhatom-e, hogy hirdetmény nélküli eljárást folytatott le az ajánlatkérő egy sikertelen nyílt eljárást követően? (Álláspontunk szerint, a piaci versenyre tekintettel nem lett volna szükség arra, hogy az egy darab ajánlattevőt meghívja, mi például szívesen indultunk volna a második eljárásban.)

Kérdés: Cégünk részt vesz egy európai uniós, nyílt, nem közös közbeszerzési eljárásban. A pályázat feltételes, tekintettel arra, hogy az ajánlatkérő (AK) közlése szerint a közbeszerzés megkezdésekor az eljáráshoz kapcsolódó fedezet még nem áll rendelkezésre a Helyreállítási és Ellenállóképességi Eszköz (RRF) Egészségügyi Program keretében. Vagyis a Ptk. 6:116. § (1) bekezdése alapján a felek a szerződés hatálybalépésének felfüggesztő feltételeként kötik ki a teljes fedezet rendelkezésre állását. AK a kiegészítő tájékoztatáskérések nagy mennyisége miatt kétszer is meghosszabbította az ajánlattételi határidőt, hogy legyen ideje és módja a kérdésekre a válaszokat megadni. A végső határidő ezáltal április vége volt, mely határidőig bezárólag beadtuk a pályázatunkat. Bontást követően cégünk ajánlata volt a legjobb. A hiánypótlást benyújtottuk, de az EKR-felületen AK azóta sem tett közzé semmilyen kommunikációt. AK képviselőjétől (lebonyolító szerv) telefonon történt érdeklődés alapján azt a választ kaptuk, hogy a pályázat európai uniós jellege és feltételes volta miatt akár magasabb kormányzati szerveknél is át kell futtatni az értékelést, ezért több hét is eltelhet a kommunikáció következő lépcsőjéig. Nekünk azonban minél hamarabb szükségünk lenne arra, hogy a pályázat eljusson az összegzés fázisába. Ennek oka az építőanyagárak manapság sokszor követhetetlen, meredek emelkedése. Kérdésünk tehát az, hogy a lebonyolító szervnek mennyi idő áll rendelkezésére az összegzés kiadásáig, a törvények nyújtotta kereteken belül, a Kbt. szerint?

Kérdés: Kérdésünket a Kbt. 69. § (4) bekezdésének értelmezése, az ajánlatkérő felhívása nélkül az ajánlattevő által az ajánlatba benyújtott igazolásai kapcsán tesszük fel.
A legalacsonyabb árú ajánlatot benyújtó ajánlattevő már az ajánlatban benyújtja az ajánlatkérő Kbt. 64. § (4) bekezdése szerinti felhívására benyújtandó alkalmassági igazolásokat, amelyek hiányosak. A Kbt. 69. §-ának (4) bekezdése többek között arról rendelkezik, hogy a gazdasági szereplő által ajánlatában az ajánlatkérő erre vonatkozó, e § szerinti felhívása nélkül benyújtott igazolásokat az ajánlatkérő figyelmen kívül hagyhatja, és elegendő azokat csak az eljárást lezáró döntést megelőzően, kizárólag azon ajánlattevők tekintetében bevonni a bírálatba, amely ajánlattevőket az ajánlatkérő az igazolások benyújtására kívánt felhívni. Amennyiben az ajánlattevő az igazolásokat korábban benyújtotta, az ajánlatkérő nem hívja fel az ajánlattevőt az igazolások ismételt benyújtására, hanem úgy tekinti, mintha a korábban benyújtott igazolásokat az ajánlatkérő felhívására nyújtották volna be – és szükség szerint hiánypótlást rendel el vagy felvilágosítást kér. Az eljárásban beérkezett további ajánlatok ezenkívül fedezetfelettiek, ezért az ajánlatkérő szeretné a bírálatot a lehető leghamarabb lezárni, tekintettel arra, hogy a fedezet megemelésére nincsen lehetősége, így ezen ajánlattevőket az ajánlatkérő nem fogja felhívni a Kbt. 69. §-ának (4) bekezdése szerint az alkalmassági előírások igazolására.
A jogszabály 1. számú értelmezése: az ajánlatkérő a Kbt. 69. § (4) bekezdése alapján figyelmen kívül hagyja az ajánlatkérő felhívása nélkül benyújtott igazolásokat, azokat csak az első, általános hiánypótlás megfelelő teljesítése után vonja be a bírálatba, azaz azt követően, hogy a Kbt. 69. §-ának (2) bekezdése szerint az ajánlatkérő megállapította az ajánlattevő vonatkozásában, hogy az ajánlata megfelelő. Az ajánlatkérő ennek megállapítása után kibocsátja a hiánypótlást az alkalmassági igazolások kapcsán.
A jogszabály 2. számú értelmezése: az ajánlatkérő a Kbt. 69. § (4) bekezdése alapján nem hagyja figyelmen kívül az ajánlatkérő felhívása nélkül benyújtott igazolásokat, azokat bevonja a bírálatba az általános hiánypótlás során, még mielőtt a Kbt. 69. §-nak (2) bekezdése szerint az ajánlatkérő megállapította volna az ajánlattevő vonatkozásában, hogy az ajánlata megfelelő. Ezen hiánypótlás, azaz az alkalmassági igazolások kapcsán is elrendelt hiánypótlás leteltét követően az ajánlatkérő pedig megállapíthatja, hogy az ajánlattevő:
- érvényes ajánlatot tett, alkalmasságát igazolta, vagy
- érvénytelen ajánlatot tett, alkalmasságát nem igazolta.
Az ajánlatkérő értelmezése szerint utóbbira (a 2. számú értelmezésben foglaltakra) is lehetősége van az ajánlatkérőnek a Kbt. 69. §-ának (4) bekezdése szerint, hiszen ha az ajánlatkérő felhívása nélkül benyújtott igazolásokat csak az ajánlat Kbt. 69. § (2) bekezdése szerint megfelelőség megállapítása után lehetne bevonni a bírálatba, akkor a Kbt. 69. § (4) bekezdése a "figyelmen kívül hagyhatja" helyett a "figyelmen kívül kell hagynia" rendelkezést tartalmazná. Ez esetben a benyújtott igazolások vizsgálatát egyértelműen csak az eljárást lezáró döntést megelőzően vonhatná be a bírálatba az ajánlatkérő, adott esetben hiánypótlási felhívás kibocsátásával. Az ajánlatkérő véleménye szerint a jogalkotó a "figyelmen kívül hagyhatja" előírással lehetőséget kívánt teremteni az ajánlatkérők számára azokban az esetekben, amikor a benyújtott ajánlatok ismeretében lehetőség van arra, hogy a bírálati/értékelési szakaszt az ajánlatkérők a lehető leghamarabb lezárják. Például esetünkben, ahol egyértelműen egy ajánlattevőt lehetne felhívni a Kbt. 69. § (4) bekezdése szerint az igazolások benyújtására, és olyan esetekben is, ahol egy ajánlat érkezik be, amely szintén tartalmazza az ajánlatkérő felhívása nélkül benyújtott igazolásokat, de azok hiányosak.
Kérdésünk, hogy az ajánlatkérő fentiekre tekintettel helyesen értelmezi-e a Kbt. 69. §-ának (4) bekezdésében foglaltakat, azaz ilyen esetekben helyesen jár-e el az ajánlatkérő, ha a Kbt. 69. §-ának (2) bekezdése szerinti ajánlat megfelelősége előtt figyelembe veszi a benyújtott igazolásokat, bevonja azokat a bírálatba, azokat adott esetben hiánypótoltatja, melyet követően a lehető leghamarabb megállapíthatja az ajánlat érvényességét vagy érvénytelenségét, és az eljárás eredményességét vagy eredménytelenségét?

Kérdés: Ha előre ismertetem a fedezetet, akkor megmarad-e a lehetőségem arra, hogy utólag megemelhetem azt, vagy később már nem lehet ezzel a lehetőséggel élni? Mi indokolja azt, hogy az új hirdetménymintába is bekerült egy olyan sor, hogy ha kevesebb a fedezet, mint a becsült érték, akkor azt indokolni kell – ami adott esetben nem csak az egybeszámítás miatt adódhat?

Kérdés: Hogyan hirdetnek eredményt elektronikus árlejtés alkalmazásánál?

Kérdés: Cégünk ajánlattevőként indul egy igen fontos, többéves tenderen. Az eljárás dokumentációjában van egy utalás, amellyel kapcsolatban kérdéseink támadtak, ez a következő. "Amennyiben az ajánlatnak a bírálati részszempontok szerinti valamelyik tartalmi eleme lehetetlennek vagy túlzottan magas vagy alacsony mértékűnek, illetőleg kirívóan aránytalannak értékelt kötelezettségvállalást tartalmaz, az ajánlatkérő köteles az érintett ajánlati elemre, elemekre vonatkozó adatokat, valamint az indokolást az ajánlattevőtől írásban megkérni. Az ajánlatkérő erről a kéréséről a többi ajánlattevőt egyidejűleg írásban értesíti (Kbt. 87. §)." Az eljárásban egyetlen bírálati szempont van, a leg­alacsonyabb összegű ellenszolgáltatás. Pontosan mi minősül túlzottan magas vagy kirívóan alacsony összegű ellenszolgáltatásnak? Mihez képest nézik (előző tenderek, patikai kihirdetett ár, többi ajánlattevő ára, átlaga valaminek)?

Kérdés: Kérdéseink az építési beruházások közbeszerzésekkel kapcsolatos részletes szabályairól szóló 162/2004. Korm. rendelettel kapcsolatosak, a következők szerint: a) A Korm. rendelet 8/A. § (1) bekezdésének a) pontja szerinti követelmény esetében mi fogadható el hitelt érdemlő igazolásnak? Elfogadható-e például igazolásnak az ajánlattevő saját nyilatkozata arról, hogy az előírt összeg likvid formában rendelkezésére áll? b) A Korm. rendelet 8/A. § (1) bekezdésének a) pontja szerinti követelmény a Kbt. 66. § (1) bekezdésének a) vagy d) pontja alapján írható elő? c) A Korm. rendelet 8/A. § (1) bekezdésének b) pontjával kapcsolatos kérdésünk, hogy ezen követelmény előírása mellett más, a Kbt. 66. § (1) bekezdés b) pontja szerinti követelmény is előírható? d) A Korm. rendelet 8/A. § (2) bekezdés a) pontja szerinti követelmény esetében valamennyi, a teljesítéshez szükséges munkagépet, berendezést elő kell írni? A munkagépnek, illetve a berendezésnek van-e jogszabályi definíciója? A talicska például annak minősül? e) A Korm. rendelet 8/A. § (2) bekezdés b) pontja szerinti követelmény esetében milyen jogszerű képzettségi-végzettségi előírást támaszthat az ajánlatkérő a vezető tisztségviselővel szemben, tekintettel arra, hogy egyetlen jogszabály sem ír elő ilyen követelményt, így az ajánlatkérő bármit ír elő, az túlzott követelménynek minősülhet?

Kérdés: A kirívóan alacsonynak vagy magasnak ítélt ellenszolgáltatásra vonatkozó új szabályok a gyakorlatban hogyan működnek? Folytat-e le bizonyítást az ajánlatkérő az ajánlattevő indokai vonatkozásában? Van-e jogorvoslati lehetőség, ha az ajánlatkérő elfogadja a nyilvánvalóan alaptalan indokolást?

Kérdés: Mi a teendő akkor, ha az ajánlatkérő egyszerű eljárást ír ki, azonban a legalacsonyabb árakkal kalkulálva, az általa megrendelt áru (szolgáltatás) legalább bruttó 56 millió forint értékű?

Kérdés: Önkormányzatunk – a térség többi településéhez hasonlóan – szerény anyagiakkal gazdálkodik. Kicsik a települések, kicsik a volumenek, ennek megfelelően kicsik az értékhatárok, gyakori az egyszerű közbeszerzési eljárás, ami gyakran nem is olyan egyszerű. Esetünk: egyszerű közbeszerzési eljárás a Kbt. 299. § (1) bekezdésének b) pontja alapján. Határidőre beérkezik négy darab ajánlat. A bontásnál kiderül, hogy a négyből csak kettő tartalmaz ajánlatot, kettő csak néhány soros, a feladathoz nem igazodó, a követelmények töredékére választ nem adó egylapos iromány. Maradt kettő, ami ajánlatnak tekinthető. A szomszéd községben az eset hasonló. Három boríték, egyben ajánlat helyett lemondó nyilatkozat és az eredeti ajánlati felhívás lapul. Maradt kettő, ami ajánlatnak tekinthető. Kérdésünk az, hogy helyesen jártak-e el az önkormányzatok, amikor a törvény kreatív értelmezésével és a 300. § szellemében megismételték az eljárást, mert nem volt meg a legalább három ajánlat, annak ellenére, hogy azokat felbontották, mert kívülről semmi sem utalt azok belső tartalmának értéktelenségére?