6 cikk rendezése:
1. cikk / 6 Árlejtés lefolytatása egy ajánlattevővel
Kérdés: Lefolytathatom-e az árlejtést, ha csak egy ajánlattevőm van? Nem akarok eredménytelen eljárást, de bízom abban, hogy az egyetlen ajánlattevőm az árlejtés során alacsonyabb árat fog ajánlani. Ellenkező esetben meghaladjuk a fedezetet. Szükségszerű-e az eredménytelenség megállapítása, amikor észszerű lenne lefolytatni az árlejtést ebben az esetben is?
2. cikk / 6 Összegzés javítása bírálóbizottság általi elírás miatt
Kérdés: Amennyiben nem az ajánlattevő oldalán felmerült hiba miatt van változás az adatokban, hanem a bírálóbizottság írta el az összegzésben foglaltakat, javíthatom-e azt, és ez módosításnak minősül-e? Mivel emiatt eredménytelen az eljárás, ilyen változás lehet-e az összegzés javításában/módosításában?
3. cikk / 6 Bírálat mellőzhetősége közbeszerzési eljárásokban
Kérdés: Feltételes közbeszerzés esetében van-e lehetőség arra, hogy a bírálatot ne kelljen elvégeznem?
4. cikk / 6 Eredménytelenné nyilvánítás forráshiány miatt
Kérdés: Ha feltételesen indítok egy uniós nyílt eljárást, melyet a felhívásban is jelzek, majd az értékelés során már hivatalosan is kiderül, hogy nem lesz forrás, azaz az eljárást eredménytelenné kell nyilvánítani, mikor tehetem ezt meg? Azonnal vagy az értékelést követően?
5. cikk / 6 Ajánlatok megfelelőségének értelmezése
Kérdés: Miért nem nyilváníthatja az ajánlatkérő eredménytelenné az eljárást a Kbt. 88. § (1) bekezdésének f) pontja alapján, és mit jelent az a gyakorlatban, hogy az ajánlatok egyéb módon nem felelnek meg a jogszabályi feltételeknek?
6. cikk / 6 Egyszerű eljárás megismételhetősége
Kérdés: Önkormányzatunk – a térség többi településéhez hasonlóan – szerény anyagiakkal gazdálkodik. Kicsik a települések, kicsik a volumenek, ennek megfelelően kicsik az értékhatárok, gyakori az egyszerű közbeszerzési eljárás, ami gyakran nem is olyan egyszerű. Esetünk: egyszerű közbeszerzési eljárás a Kbt. 299. § (1) bekezdésének b) pontja alapján. Határidőre beérkezik négy darab ajánlat. A bontásnál kiderül, hogy a négyből csak kettő tartalmaz ajánlatot, kettő csak néhány soros, a feladathoz nem igazodó, a követelmények töredékére választ nem adó egylapos iromány. Maradt kettő, ami ajánlatnak tekinthető. A szomszéd községben az eset hasonló. Három boríték, egyben ajánlat helyett lemondó nyilatkozat és az eredeti ajánlati felhívás lapul. Maradt kettő, ami ajánlatnak tekinthető. Kérdésünk az, hogy helyesen jártak-e el az önkormányzatok, amikor a törvény kreatív értelmezésével és a 300. § szellemében megismételték az eljárást, mert nem volt meg a legalább három ajánlat, annak ellenére, hogy azokat felbontották, mert kívülről semmi sem utalt azok belső tartalmának értéktelenségére?
