5 cikk rendezése:
1. cikk / 5 Rendelkezésre álló fedezet eltérése a becsült értéktől
Kérdés: A Kbt. 62. §-ának (4) bekezdésében foglaltakkal kapcsolatban van-e bármely előírás, gyakorlat arra vonatkozóan, hogy a szerződés teljesítéséhez az ajánlatkérő rendelkezésére álló anyagi fedezet mértéke mennyiben térhet el jogszerűen a közbeszerzés – Kbt. 11-18. § rendelkezéseinek alapján számított – becsült értékétől? Az ajánlatkérőnek milyen módon kell dokumentálnia a rendelkezésre álló anyagi fedezet meglétét és megállapításának körülményeit?
2. cikk / 5 Kizáró okok kötelező vizsgálata hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárásban
Kérdés: A Kbt. V. fejezete szerint lefolytatott keretmegállapodásos eljárás második részében, a hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárásban szükséges-e a kizáró okokat vizsgálni, azaz kötelező eleme-e a felhívásnak a kizáró okokra való hivatkozás? (A Kbt. 235. §-a nem tartalmazza, ugyanakkor a Kbt. általában azt mondja, hogy a kizáró okokat az eljárások minden szakaszában vizsgálni köteles az ajánlatkérő.)
3. cikk / 5 Ajánlatok összeállításának határideje egyszerű közbeszerzési eljárásban
Kérdés: Egyszerű közbeszerzési eljárásban nagyon kevés az idő az ajánlatok összeállítására. Várható-e ebben a körben változás a Kbt. módosításakor?
4. cikk / 5 Egyszakaszos eljárás értelmezése
Kérdés: Hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárás egy szakaszból áll. Kérem annak értelmezését, hogy melyik az az egy szakasz!
5. cikk / 5 Egyszerű eljárás megismételhetősége
Kérdés: Önkormányzatunk – a térség többi településéhez hasonlóan – szerény anyagiakkal gazdálkodik. Kicsik a települések, kicsik a volumenek, ennek megfelelően kicsik az értékhatárok, gyakori az egyszerű közbeszerzési eljárás, ami gyakran nem is olyan egyszerű. Esetünk: egyszerű közbeszerzési eljárás a Kbt. 299. § (1) bekezdésének b) pontja alapján. Határidőre beérkezik négy darab ajánlat. A bontásnál kiderül, hogy a négyből csak kettő tartalmaz ajánlatot, kettő csak néhány soros, a feladathoz nem igazodó, a követelmények töredékére választ nem adó egylapos iromány. Maradt kettő, ami ajánlatnak tekinthető. A szomszéd községben az eset hasonló. Három boríték, egyben ajánlat helyett lemondó nyilatkozat és az eredeti ajánlati felhívás lapul. Maradt kettő, ami ajánlatnak tekinthető. Kérdésünk az, hogy helyesen jártak-e el az önkormányzatok, amikor a törvény kreatív értelmezésével és a 300. § szellemében megismételték az eljárást, mert nem volt meg a legalább három ajánlat, annak ellenére, hogy azokat felbontották, mert kívülről semmi sem utalt azok belső tartalmának értéktelenségére?
