2 talált cikk az egyszerű eljárás , határidő , beszerzés , közbeszerzési törvény , Ket. , szerződés teljesítése , jogszabály , bizottság kifejezésre

Kérdés: Egy klasszikus ajánlatkérőnél (központi költségvetési szerv) létszámleépítés volt, ami az adatelemzőket, kutatókat is érintette. A sürgető határidős feladatok miatt várni nem lehetett, ezért szerződés alapján egy külső céget is bevontak a feladatok megoldásába. A feltételek kb. az alábbiak voltak: megbízás minden negyedévben 4 millió forintig, de mindig a konkrét munkához igazodóan, konkrétan számla alapján. Az intézmény vezetőjét felmentették, s az egyik fő indok az volt, hogy pályáztatás nélkül kötött szerződést. Ha a havi szerződéses keretösszeget a szerződés végéig, azaz 2004 decemberéig felszorozzuk, akkor ez csekély mértékben túllépte az értékhatárt, de a várható feladatátcsoportosítás és a konkrét számlás elszámolás miatt valószínűsíthető volt, hogy a tényleges kifizetések a közbeszerzési értékhatár alatt maradnak, továbbá a nagyon közeli jelentéstételi kötelezettséghez kapcsolódó feladatok miatt még az egyszerű eljárás sem fért volna bele a rendelkezésre álló időbe. Tényleges túllépésre nem került sor, mert négy hónappal a megállapodás megkötése után, közös megegyezéssel felbontották a szerződést, de ezt már nem a felmentett vezető eszközölte. A közbeszerzés elmulasztását hasonló körülmények között (leépítések, átszervezések, teljesítési kényszer, bizonytalanságok, az értékhatár csekély túllépése) hogyan szokták szankcionálni? Van-e esetleg erre precedens? Tudnak-e esetleg olyanról, hogy ilyesmi felmentési indokként szerepelt, vagy felmentéshez vezetett?

Kérdés: Önkormányzatunk – a térség többi településéhez hasonlóan – szerény anyagiakkal gazdálkodik. Kicsik a települések, kicsik a volumenek, ennek megfelelően kicsik az értékhatárok, gyakori az egyszerű közbeszerzési eljárás, ami gyakran nem is olyan egyszerű. Esetünk: egyszerű közbeszerzési eljárás a Kbt. 299. § (1) bekezdésének b) pontja alapján. Határidőre beérkezik négy darab ajánlat. A bontásnál kiderül, hogy a négyből csak kettő tartalmaz ajánlatot, kettő csak néhány soros, a feladathoz nem igazodó, a követelmények töredékére választ nem adó egylapos iromány. Maradt kettő, ami ajánlatnak tekinthető. A szomszéd községben az eset hasonló. Három boríték, egyben ajánlat helyett lemondó nyilatkozat és az eredeti ajánlati felhívás lapul. Maradt kettő, ami ajánlatnak tekinthető. Kérdésünk az, hogy helyesen jártak-e el az önkormányzatok, amikor a törvény kreatív értelmezésével és a 300. § szellemében megismételték az eljárást, mert nem volt meg a legalább három ajánlat, annak ellenére, hogy azokat felbontották, mert kívülről semmi sem utalt azok belső tartalmának értéktelenségére?