A Közbeszerzési Döntőbizottság késedelme
Kérdés
A Közbeszerzési Döntőbizottság ügyintézési határidejének túllépése esetén (több mint 2 hónapja járt le az ügyintézési határidő) – nem kérelmezői pozícióban lévő – ajánlatkérőként milyen eszközök állnak a rendelkezésünkre, különös figyelemmel arra, hogy kiemelt közbeszerzési eljárásunk lezárását/szerződés megkötését (az összegezés kiküldése már megtörtént, a jogorvoslat a nyertesként kihirdetett ajánlat érvényességét érinti) nem tudjuk ezen okból kifolyólag megvalósítani? A kérdés arra irányul, hogy milyen jogi lehetőségeink vannak a döntés meghozatalának „gyorsítása” érdekében, illetve a határidő-túllépés folytán milyen egyéb igényérvényesítési lehetőségek állnak (akár kártérítés) a rendelkezésünkre?
Részlet a válaszból
Megjelent a Közbeszerzési Levelekben 2026. június 17-én (315. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 5650
[…] határozat bírósági felülvizsgálata iránti eljárásban nem volt elhárítható.”Van ugyanakkor egy másik, kifejezetten érdekes olyan jogérvényesítést szolgáló irány, melyben a késedelmes döntés eredményeként a kérelmezett mentesül az eljárási költségek megfizetése alól, mely áttételesen szintén ennek a jogkérdésnek a része lehet.A Kúria ítélete (Kfv.IV.37.489/2024/8) értelmében a közbeszerzési jogorvoslati eljárásra is irányadó az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (továbbiakban: Ákr.) 51. § (1) bekezdés b) pontja, azaz, ha a hatóság a rá irányadó ügyintézési határidőt túllépi, az eljárás lefolytatásáért fizetendő igazgatási szolgáltatási díjnak megfelelő összeget a kérelmező ügyfélnek meg kell fizetnie, aki mentesül az eljárási költségek megfizetése alól is.Érdekes továbbá a Fővárosi Törvényszék 6. Kf.700.093/ 2026/4. számú másik döntése, ahol kifejezetten a döntés késői meghozatala miatt nivellálta a Törvényszék a bírságot. A döntés nem precedensértékű, de rendkívül tanulságos.Ennek értelmében a jogorvoslati eljárások ügyintézési határidőn belül történő befejezése a jogviták eldöntésének a folyamatban lévő közbeszerzési eljárásokra, illetve az azok alapján történő beszerzésekre gyakorolt közvetlen hatása, valamint a jogorvoslati jog biztosításához kapcsolódó jogi érdek tényleges tartalmi érvényesülése okán kiemelt jelentőséggel bír. Ennek megfelelően a jogorvoslati eljárásoknak a Kbt.-ben meghatározott ügyintézési határidőn belül történő befejezése preferált jogalkotói cél, az ennek elmulasztásához fűzött szankcióval pedig a jogalkotó ennek betartására kívánta ösztönözni az alperest, hasonlóan az Ákr. hatálya alá tartozó többi államigazgatási szervvel. A szankció alkalmazhatóságának elmaradása lényegében formálissá tenné, kiüresítené a Kbt.-nek az ügyintézési határidőre vonatkozó rendelkezéseit. A megalapozott döntéshozatalhoz szükséges idő biztosítása érdekében a Kbt. az Ákr. főszabályától eltérően határozza meg az ügyintézési határidő kezdetét is, amely a szükséges iratoknak a Közbeszerzési Döntőbizottság rendelkezésére állásakor kezdődik. Az Ákr. 51. § (1) bekezdés b) pontja szerint, ha a hatóság az ügyintézési határidőt túllépi az eljárás lefolytatásáért fizetendő illetéknek vagy az illetékekről szóló törvény szerinti közigazgatási hatósági eljárásokért, igazgatási jellegű szolgáltatások igénybevételéért fizetett igazgatási szolgáltatási díjnak (a továbbiakban: díj) megfelelő összeget, ennek hiányában 10.000 forintot megfizet a kérelmező ügyfélnek, aki mentesül az eljárási költségek megfizetése alól is. Abból kiindulva, hogy az illeték, illetve díj megfizetése a hatóság mulasztásának adminisztratív szankciója, a hatósági ügy járulékos eljárásjogi kérdéseként kell kezelni az illeték, díj megfizetéséről való döntést, amelyre nézve a hatóság eljárási kötelezettsége fennáll, ha feltételei adottak. A döntés értelmében az elsőfokú bíróság helytállóan vette figyelembe a Kúria Kfv.IV.37.489/2024/8. számú (BH2025. 126.) precedensképes döntését, amelynek [68] bekezdése utolsó mondata elvi éllel szögezte le, hogy az Ákr. 8. § (2) bekezdése általános jelleggel nem engedi az Ákr. szabályaitól való eltérést, az 51. § (1) bekezdés b) pontja kapcsán pedig külön eltérést engedélyező szabályozás nincs, az alperes eljárása pedig nem vitatottan az Ákr. hatálya alá tartozik. A döntés [69] pontjában azt is leszögezte a Kúria, hogy az Ákr. hivatkozott rendelkezésének célja, hogy előmozdítsa, hogy a hatóságok a rájuk irányadó eljárási határidőket betartsák, annak elmulasztása esetén őket a törvény illeték- és díjvisszafizetési kötelezettséggel szankcionálja, illetve mentesíti az ügyfelet az eljárási költségek megfizetése alól. A döntés [70] pontjában pedig a Kúria azt a következtetést vonta le, hogy amennyiben az alperes a rá irányadó eljárási határidőt nem tartotta be, úgy a Kbt. 151. § (9) bekezdésében foglaltaktól függetlenül az igazgatási szolgáltatási díj összegéből a 300.000 forintot sem tekintheti saját bevételnek, hanem azt az ügyfélnek vissza kell fizetnie. Ebből következően ez a díj nem tekinthető az ügyfél eljárási költségének, annak viseléséről […]
Megjelent a Közbeszerzési Levelekben 2026. június 17-én (315. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 5650
[…] határozat bírósági felülvizsgálata iránti eljárásban nem volt elhárítható.”Van ugyanakkor egy másik, kifejezetten érdekes olyan jogérvényesítést szolgáló irány, melyben a késedelmes döntés eredményeként a kérelmezett mentesül az eljárási költségek megfizetése alól, mely áttételesen szintén ennek a jogkérdésnek a része lehet.A Kúria ítélete (Kfv.IV.37.489/2024/8) értelmében a közbeszerzési jogorvoslati eljárásra is irányadó az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (továbbiakban: Ákr.) 51. § (1) bekezdés b) pontja, azaz, ha a hatóság a rá irányadó ügyintézési határidőt túllépi, az eljárás lefolytatásáért fizetendő igazgatási szolgáltatási díjnak megfelelő összeget a kérelmező ügyfélnek meg kell fizetnie, aki mentesül az eljárási költségek megfizetése alól is.Érdekes továbbá a Fővárosi Törvényszék 6. Kf.700.093/ 2026/4. számú másik döntése, ahol kifejezetten a döntés késői meghozatala miatt nivellálta a Törvényszék a bírságot. A döntés nem precedensértékű, de rendkívül tanulságos.Ennek értelmében a jogorvoslati eljárások ügyintézési határidőn belül történő befejezése a jogviták eldöntésének a folyamatban lévő közbeszerzési eljárásokra, illetve az azok alapján történő beszerzésekre gyakorolt közvetlen hatása, valamint a jogorvoslati jog biztosításához kapcsolódó jogi érdek tényleges tartalmi érvényesülése okán kiemelt jelentőséggel bír. Ennek megfelelően a jogorvoslati eljárásoknak a Kbt.-ben meghatározott ügyintézési határidőn belül történő befejezése preferált jogalkotói cél, az ennek elmulasztásához fűzött szankcióval pedig a jogalkotó ennek betartására kívánta ösztönözni az alperest, hasonlóan az Ákr. hatálya alá tartozó többi államigazgatási szervvel. A szankció alkalmazhatóságának elmaradása lényegében formálissá tenné, kiüresítené a Kbt.-nek az ügyintézési határidőre vonatkozó rendelkezéseit. A megalapozott döntéshozatalhoz szükséges idő biztosítása érdekében a Kbt. az Ákr. főszabályától eltérően határozza meg az ügyintézési határidő kezdetét is, amely a szükséges iratoknak a Közbeszerzési Döntőbizottság rendelkezésére állásakor kezdődik. Az Ákr. 51. § (1) bekezdés b) pontja szerint, ha a hatóság az ügyintézési határidőt túllépi az eljárás lefolytatásáért fizetendő illetéknek vagy az illetékekről szóló törvény szerinti közigazgatási hatósági eljárásokért, igazgatási jellegű szolgáltatások igénybevételéért fizetett igazgatási szolgáltatási díjnak (a továbbiakban: díj) megfelelő összeget, ennek hiányában 10.000 forintot megfizet a kérelmező ügyfélnek, aki mentesül az eljárási költségek megfizetése alól is. Abból kiindulva, hogy az illeték, illetve díj megfizetése a hatóság mulasztásának adminisztratív szankciója, a hatósági ügy járulékos eljárásjogi kérdéseként kell kezelni az illeték, díj megfizetéséről való döntést, amelyre nézve a hatóság eljárási kötelezettsége fennáll, ha feltételei adottak. A döntés értelmében az elsőfokú bíróság helytállóan vette figyelembe a Kúria Kfv.IV.37.489/2024/8. számú (BH2025. 126.) precedensképes döntését, amelynek [68] bekezdése utolsó mondata elvi éllel szögezte le, hogy az Ákr. 8. § (2) bekezdése általános jelleggel nem engedi az Ákr. szabályaitól való eltérést, az 51. § (1) bekezdés b) pontja kapcsán pedig külön eltérést engedélyező szabályozás nincs, az alperes eljárása pedig nem vitatottan az Ákr. hatálya alá tartozik. A döntés [69] pontjában azt is leszögezte a Kúria, hogy az Ákr. hivatkozott rendelkezésének célja, hogy előmozdítsa, hogy a hatóságok a rájuk irányadó eljárási határidőket betartsák, annak elmulasztása esetén őket a törvény illeték- és díjvisszafizetési kötelezettséggel szankcionálja, illetve mentesíti az ügyfelet az eljárási költségek megfizetése alól. A döntés [70] pontjában pedig a Kúria azt a következtetést vonta le, hogy amennyiben az alperes a rá irányadó eljárási határidőt nem tartotta be, úgy a Kbt. 151. § (9) bekezdésében foglaltaktól függetlenül az igazgatási szolgáltatási díj összegéből a 300.000 forintot sem tekintheti saját bevételnek, hanem azt az ügyfélnek vissza kell fizetnie. Ebből következően ez a díj nem tekinthető az ügyfél eljárási költségének, annak viseléséről […]
Vissza a találatokhoz
Így olvasható a teljes válasz
ELŐFIZETŐINKNEK
Jelentkezzen be!
LÁTOGATÓK SZÁMÁRA
Elküldjük a választ e-mailen*
