Részlet a válaszból
Megjelent a Közbeszerzési Levelekben 2011. augusztus 29-én (135. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 2772

[…] alkalmazni különösen akkor, ha az ajánlatban foglalt – az (1) bekezdés szerinti – ellenszolgáltatás több mint húsz százalékkal eltér az ajánlatkérő rendelkezésére álló – az ellenszolgáltatás önállóan értékelésre kerülő valamely eleme esetén az adott elemre eső – anyagi fedezet összegétől. A fedezet továbbá szükséges annak megítéléséhez, hogy eredménytelennek nyilvánítható-e az eljárás azért, mert egyik ajánlattevő sem tett az anyagi fedezet mértékére tekintettel megfelelő ajánlatot. Amennyiben nem tett, úgy ajánlatkérő köteles tájékoztatást adni az esetleges elvonásról, átcsoportosításról. Az elő­bbi szabályról szóló 77. § (3) bekezdésbeli hivatkozás ugyan rossz, de jól mutatja, hogy a fedezet elviekben a fedezetigazolást követően is változhat, akár az eljárás során, de erről ajánlatkérő köteles tájékoztatást adni. A 76. § (1) bekezdésének c) pontja alapján eredménytelen az eljárás, ha egyik ajánlattevő sem, vagy az összességében legelőnyösebb ajánlatot tevő sem tett – az ajánlatkérő rendelkezésére álló anyagi fedezet mértékére tekintettel – megfelelő ajánlatot. A 77. § (3) bekezdés alapján a 76. § (1) bekezdés d) pontja szerinti eredménytelenségi esetben az ajánlatkérő köteles tájékoztatást adni a közbeszerzésre tervezett anyagi fedezet összegéről, továbbá adott esetben arról, hogy az mikor és milyen okból került elvonásra, átcsoportosításra. Fontos azonban megjegyezni, hogy a fedezetnek nem létezik egységes definíciója. Utal rá például a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény, de olyan részletes szabályok, mint amilyenek például az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény (Áht.) tartalmaz, nem irányadók minden ajánlatkérőre nézve. Az Áht. idevonatkozó 98. §-ának (3) bekezdése értelmében kötelezettségvállalás előtt meg kell győződni arról, hogy a jóváhagyott költségvetés fel nem használt és le nem kötött kiadási előirányzata biztosítja-e a fedezetet. A 12/A. § (1) bekezdés kimondja, hogy a költségvetés végrehajtása során az államháztartás alrendszereiben tárgyévi fizetési kötelezettség a jóváhagyott kiadási előirányzatok mértékéig – a saját bevételek teljesülési ütemére figyelemmel – vállalható, és kifizetések is – kivéve a jogszabályon, bírósági, illetve közigazgatási jogerős határozaton alapuló kötelezettségeket és járandóságokat, továbbá a 12. § (7) bekezdésében meghatározott kiadásokat – ezen összeghatárig rendelhetők el (utalványozás). A (2) bekezdés szabálya szerint az államháztartás alrendszereiben tárgyéven túli fizetési kötelezettség – ide nem értve a jogszabályon, jogerős bírósági, illetve közigazgatási döntésen alapuló kötelezettséget – csak olyan mértékben vállalható, amely a kötelezettségvállalás időpontjában ismert feltételek mellett az esedékesség időpontjában, a rendeltetésszerű működés veszélyeztetése nélkül finanszírozható. A kormány által egyedileg jóváhagyott fejlesztési programok esetén a kötelezettségvállalás a kormány által meghatározott feltételek szerint - figyelemmel a 22-23/A. §-okban foglaltakra is – történhet. A költségvetési fedezetet a költségvetés tervezésekor kell biztosítani. Fentiek alapján tehát egyértelmű, hogy a fedezet tárgyéven túl hatályos szerződések esetében nem fog úgy rendelkezésre állni, mint tárgyéven belül. A Kbt. azonban nem tárgyévről beszél, továbbá a rendelkezésre állást nem definiálja, csupán feltételezi, hogy általánosságban a fedezet rendelkezésre állása olyan kötelezettségvállaláshoz kötött, mely egyben biztosítja későbbi kifizetést is. Ez azonban a költségvetés tervezésekor nem így történik, így például a költségvetési szervek esetében eleve nem úgy fog a fedezet rendelkezésre állni, ahogyan azt a jogalkotó gondolta. Ha azonban erre várhatóan nincs fedezet, úgy az Áht. erre is utal alábbi rendelkezésében, így azonban nem teljes az összhang a Kbt. szabályaival. A 12/A. § (6) bekezdése szerint központi költségvetési szerv, illetve az állam nevében […]