Részlet a válaszból
Megjelent a Közbeszerzési Levelekben 2008. január 28-án (74. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 1517

[…] értékelési szempontrendszer részévé tenni, ugyanis a részszempontok körében nem értékelhető az ajánlattevő alkalmassága (például: tőkeerő, szakemberek felkészültsége, nyelvtudása, műszaki-technikai felszereltség); amennyiben az ajánlatkérőnek érdekében áll ilyen jellegű kritériumok figyelembevétele, azokat az alkalmasság körében kell értékelnie; – figyelembe kell venni továbbá azt is, hogy ugyanazt az ajánlati elemet nem lehet többször értékelni. 2. A részszempontok és a részszempontokhoz tartozó súlyszámok meghatározása körében törekedjenek arra, hogy azok a beszerzés tárgyának lényeges körülményeit és a lényeges szerződéses feltételeket fejezzék ki. Ha az ajánlatkérő nem eszerint állapítja meg a szempontokat, illetve a súlyszámokat, akkor a kiválasztott nyertes ajánlat nem lesz azonos az objektíve legkedvezőbb ajánlattal. Erre tekintettel a súlyszámok meghatározásánál legyenek figyelemmel arra, hogy azok valóban a szempontnak az ajánlatkérő számára való fontosságát fejezzék ki. 3. Gondolják végig azt, hogy vajon az egyes részszempontokon belül kívánnak-e több tartalmi elemet értékelni. Ebben az esetben a tartalmi elemeket az esélyegyenlőség biztosítása és a verseny tisztasága alapelvi követelményeire tekintettel alszempontként nevesítsék, és adják meg azok tényleges jelentőségével arányban álló súlyszámát is [Kbt. 57. § (4) bekezdésének e) pontja]. Az alszempontok súlyszámait úgy célszerű megadni, hogy azok összege egyezzen meg az adott részszemponthoz tartozó súlyszámmal. Az alszempontok kialakítását illetően a Közbeszerzések Tanácsa felhívja az ajánlattevők figyelmét arra, hogy azok körében további szempont (tartalmi elem) meghatározására nincsen mód. 4. Ellenőrizzék, hogy az ajánlatok összehasonlíthatósága érdekében részszempontonként (alszempontonként) megadták-e azt a közbeszerzés tárgyával, illetőleg a szerződés lényeges feltételeivel kapcsolatban álló mennyiségi vagy más módon értékelhető tényezőt, amely alapján az ajánlattevők megajánlásaikat megtehetik illetve, amely alapján az ajánlatok egymással ellenőrizhető módon összehasonlíthatók [Kbt. 57. § (4) bekezdésének c) pontja]. Ezzel összefüggésben fontos a mértékegység pontos meghatározása illetve, amennyiben a megajánlásokat százalékos formában kell kifejezni, úgy a vetítési alap pontos megadása. A minőségi vagy szakértői típusú részszempontokkal kapcsolatosan a Közbeszerzések Tanácsa felhívja a figyelmet arra, hogy az ajánlatok összehasonlíthatósága érdekében ilyen esetben is irányadó, hogy a részszempontoknak értékelhető tényezőkön kell alapulniuk. Ennek során törekedni kell tehát arra, hogy rögzítésre kerüljenek legalább a megajánlások összevetésének alapját képező, szakmailag megítélhető jellemzők, amelyek vizsgálata történhet például teszteléssel vagy szakértői csoport bevonásával. 5. Bár a közbeszerzési törvény a korábbi szabályozástól eltérően lehetővé teszi, hogy részszempontonként a ponthatárok közötti pontszámok kiosztásának módszere különböző legyen, ennek ellenére törekedjenek a módszerek számának csökkentésére, mert a különböző értékelési módszerek alkalmazása – különösen ugyanazon részszemponthoz tartozó alszempontok esetén - már a pontkiosztás során jelentősen befolyásolhatja a részszempont (alszempont) tényleges jelentőségével arányban álló súlyszám hatását. 6. Vizsgálják meg, kívánnak-e az egyes részszempontok (alszempontok) körében olyan minimum értéket meghatározni, amelyet az ajánlattevőknek mindenképpen meg kell ajánlaniuk, vagy olyan maximum értéket megállapítani, amelyet az ajánlattevők nem léphetnek át. Azaz hívják fel az ajánlattevők figyelmét arra, hogy az adott értékelési szempontot mely intervallumon értékelik. Az intervallum meghatározásánál figyelemmel kell lenni annak szakmai indokoltságára is. 7. Ha egy ajánlat irreális megajánlást tartalmaz, annak értékelésbe történő bevonására nem kerülhet sor, mivel a Kbt. előírásai szerint az ajánlatkérő köteles meggyőződni az ajánlati elemek valós helyzetéről, teljesíthetőségéről [Kbt. 86. §-ának (2) bekezdése és Kbt. 87. §-ának (2) bekezdése]. Amennyiben az ajánlatkérő nem tartja elfogadhatónak az irreális kötelezettségvállalásokra az ajánlattevő által adott indokolást, az ajánlatot érvénytelennek nyilvánítja [Kbt. 86. §-ának (3) bekezdése és Kbt. 87. §-ának (3) bekezdése], és ebből következően annak értékelését mellőzi [Kbt. 88. §-ának (5) bekezdése]. A Közbeszerzések Tanácsa a fentieken túlmenően az ajánlatok elbírálásához kapcsolódóan az ajánlatkérők figyelmébe ajánlja a következőket is. 1. Az ajánlatkérő a közbeszerzési eljárás valamennyi eljárási cselekményét írásban köteles dokumentálni [Kbt. 7. §-ának (1) bekezdése], így a belső felelősségi rendben már a közbeszerzési eljárás előkészítése során meg kell határoznia többek között az eljárás során hozott döntésekért felelős személyt, személyeket vagy testületet [Kbt. 6. §-ának (1) bekezdése]. Ehhez kapcsolódóan a felelősségi rendben célszerű rögzíteni az értékelés mechanizmusát és eljárásrendjét, valamint a Kbt. 8. §-ának (3) bekezdésében említett bírálati lapok összesítésének módját is. 2. Az ajánlatok elbírálására kötelezően legalább háromtagú bírálóbizottságot kell létrehozni, amely írásbeli szakvéleményt, és döntési javaslatot készít az ajánlatkérő nevében a közbeszerzési eljárást lezáró döntést meghozó személy vagy testület részére. A bírálóbizottsági munkáról jegyzőkönyvet kell készíteni, amelynek részét képezik a tagok indokolással ellátott bírálati lapjai [Kbt. 8. §-ának (3) bekezdése]. 3. Ha az ajánlat érvénytelen, az ajánlatkérőnek nem kell a bírálati szempontok szerint az ajánlatot értékelnie [Kbt. 88. §-ának (5) bekezdése], azaz az eljárás nyertese csak olyan ajánlattevő lehet, aki érvényes ajánlatot tesz [Kbt. 91. §-ának (1) bekezdése]. Ennek megfelelően az ajánlatkérő a beérkező ajánlatok tartalma alapján hiába észleli egy ajánlat tartalmi elemeinek számára való megfelelőségét, ha az ajánlatot érvénytelenség miatt, vagy az ajánlattevőt a szerződés teljesítésére való alkalmatlanság okán ki kell zárnia az értékelésből. 4. Ha az ajánlatkérő az összességében legelőnyösebb ajánlatot kívánja kiválasztani, akkor az ajánlatoknak a bírálati részszempontok szerinti tartalmi elemeit az ajánlati felhívásban meghatározott ponthatárok között értékeli a Kbt. 57. § (3) bekezdésének d) pontja alapján meghatározott módszerrel, majd az egyes tartalmi elemekre adott értékelési pontszámot megszorozza a súlyszámmal, a szorzatokat pedig ajánlatonként összeadja; az az ajánlat az összességében legelőnyösebb, amelynek az összpontszáma a legnagyobb [Kbt. 90. §-ának (1) bekezdése]. Ha több ajánlatnak azonos az előzőek szerint kiszámított összpontszáma, akkor az az ajánlat minősül az összességében legelőnyösebbnek, amely alacsonyabb ellenszolgáltatást tartalmaz; azonos ellenszolgáltatás esetében pedig az az ajánlat, amely a nem egyenlő értékelési pontszámot kapott részszempontok közül a legmagasabb súlyszámú részszempontra nagyobb értékelési pontszámot kapott [Kbt. 90. §-ának (2) bekezdése]. A Közbeszerzések Tanácsa a ponthatárok közötti pontkiosztás módszereinek bemutatását megelőzően általános elvként rögzíteni kívánja, hogy a korábbi szabályozástól eltérően a ponthatárok közötti pontkiosztás módszere ugyan bírálati szempontonként változhat, illetve az értékelés a mennyiségi tényezők mellett más módon értékelhető tényezőn is alapulhat, azonban az ismertetett törvényi rendelkezéseket ezekben az esetekben is a módszerek megválasztása során maradéktalanul be kell tartani. A módszer megadása történhet matematikai képlettel vagy leíró módon. A. A relatív értékelési módszerek Relatív értékelésen olyan módszereket kell érteni, ahol a pontszámok kiosztása a beérkezett tényleges és érvényes ajánlatok egymáshoz való viszonyától függ, azaz a legelőnyösebb vagy legkedvezőtlenebb ajánlathoz (vagy mindkettőhöz) viszonyítva történik a többi ajánlatra adott pontszámok meghatározása. A relatív értékelési módszerek közös jellemzői: Előnyök: – következetes és versenyre ösztönöz; – számítási módja egyszerű, és egyértelműen kifejezi az ajánlatok közötti sorrendi különbségeket; – csak a beérkezett érvényes ajánlatok tényleges tartalmi elemeit veszi számításba. Hátrányok: – az ajánlatkérő elvárásai a nem kellő alapossággal végiggondolt értékelési szempontrendszer esetén nem teljesülhetnek maradéktalanul, mivel előfordulhat, hogy olyan ajánlat kapja a legmagasabb pontszámot, amely az ajánlatkérő szempontjából objektíve nem az összességében legelőnyösebb; – az ajánlattevők számára az ajánlatkérő elvárásai és preferenciái csak a részszempontok (alszempontok) tényleges jelentőségét kifejező súlyszámok alapján, közvetett módon ismerhetők meg. A relatív értékelés módszerei a következők. 1. Az arányosítás Az arányosítás olyan relatív értékelési módszer, ahol a legelőnyösebb ajánlati tartalmi elem megkapja a lehetséges maximális pontszámot (a felső ponthatár) a többi ajánlat pedig a legelőnyösebb ajánlathoz viszonyítva kap pontot, esetlegesen valamilyen alsó bázis bevonásával. a) Lineáris arányosítás vagy aránypárszámítás: a legelőnyösebb ajánlati tartalmi elem kapja a lehetséges maximális pontszámot (a felső ponthatár), a pontskála alsó pontját pedig a leggyengébb ajánlat jelenti, és a kettő között lineáris a pontkiosztás. E módszer előnye, hogy abban az esetben is alkalmazható, ha a legalacsonyabb érték, illetve a legmagasabb érték a kedvezőbb, továbbá az sem jelent problémát, ha az értékek a negatív tartományba esnek. Hátránya ugyanakkor, hogy kevésszámú ajánlat értékelése esetén nem fejezi ki kellő pontossággal az egyes megajánlások közötti tényleges különbségeket. b) Értékarányosítás: ha a legalacsonyabb érték a legkedvezőbb, akkor az ajánlatkérő a legkedvezőbb tartami elemre a maximális pontot (felső ponthatár) adhatja, a többi ajánlat tartalmi elemére pedig a legkedvezőbb tartalmi elemhez viszonyítva fordítottan arányosan számolja ki a pontszámokat. A módszer előnye az egyszerű, világos, könnyen átlátható és ellenőrizhető számítási mód, emellett a pontszámok kiosztása kevésszámú ajánlat esetén is egyértelműen leképezi az egyes megajánlások közötti tényleges különbséget. Hátrányát a relatív módszerekkel kapcsolatosan a közös jellemzők körében leírtak jelentik. c) Egyéb nem lineáris arányosítás: az ajánlatkérő a legkedvezőbb tartalmi értékre a maximális pontot (felső ponthatár) adja, a többi ajánlat tartalmi elemére a legkedvezőbb tartalmi elemhez viszonyított eltérés aránya alapján, nem lineáris függvény (exponenciális, logaritmikus) segítségével osztja szét a ponthatárok közötti pontokat. E módszer előnyei akkor érvényesülnek, ha az ajánlatkérő számára az ajánlatok tartalmi elemei közötti különbség kedvezősége vagy kedvezőtlensége nem lineárisan növekszik vagy csökken. Ebben az esetben az ajánlatkérő igényeit egy nem lineáris alapon történő pontkiosztás pontosabban tükrözi. A módszer hátránya, hogy nagyobb matematikai felkészültséget igényel, és nem célszerűen megválasztott értékelési tartomány esetén fokozottan érvényes, hogy nem az objektíve legkedvezőbb ajánlat lesz az összességében legelőnyösebb. 2. A sorbarendezés Sorbarendezés esetén az egyes ajánlatok tartalmi elemei az összes ajánlat azonos tartalmi elemeihez viszonyított sorrendjében elfoglalt helyük szerint kapnak pontot. A módszer előnye, hogy egyszerű és a módszer […]